Mindig szerettem a felhőket. Soha nem gondoltam arra gyermekkoromban, hogy azok az ivóvizet hordozzák, vagy a forróságot enyhítő cseppeket. Ma egyik barátom Kanadából küldött néhány furcsa felhőalakzatot ábrázoló fotót. És akkor eszembe jutott a gyermekkorom, amikor a Bükk fennsikján hanyattfeküdtem és néztem az ég felhőit.
Ez volt az ábrándozások kora.
Ma már ritkán nézek fel az égre, mert lehet az is, hogy felhő helyett valami bombázót látok, ami pont az én nyakamba szórja a tartalmát.
Jobb nem figyelni az ilyen dolgokra, inkább a lábunk elé kell nézni, mert a járdán is lehetnek meglepetések, amiket az ebek helyeznek el.
